Anya terhes. A szó legszorosabb értelmében: úgy érzi, mintha mázsás súlyokat cipelne, miközben egész nap baromi kellemetlen dolgokat érez gyomortájon.
Minden nap, legalább egyszer elmondja apának, csak a miheztartás végett: nagyon terhes vagyok…
Miközben éppen, hogy csak betöltöttük a 6. hetet.
Jelentem, kb. 3-4 milliméter vagyok, és dobog a szívem. Egy kis űrbéli mutánsra hasonlítok, semmi emberi formám nincs még. De napról-napra fejlődöm, és néhány hét múlva már valóban egy pici baba leszek, amilyennek az anyák elképzelik magzatukat.
Anya közben szenved. Szó szerint érzi, ahogy a hormonális atomrobbanás-sorozatok elárasztják a testét mindenféle szokatlan érzéssel.
Itt vannak például a szagok. Minden szag utálatos most, még az is, ami egy órája kívánatos volt számára. Pillanatok alatt undort keltővé tud válni még a friss paradicsom, vagy az ínycsiklandó húsleves illata is.
Az egész napos émelygéstől anya a plafonon van. Bármit tesz, vagy nem tesz, 10 percenként tör rá a kellemetlen bizsergés és forgás a gyomra tájékán, hogy aztán észrevétlenül, újabb 10 perc alatt múljon el. És aztán kezdődik elölről, még este is. Egyedül evés közben szűnik meg az émelygés, de anya szerint nem a legjobb megoldás végigeszegetni az első három hónapot (illetve abból még 6 hetet).
Érdekes tünet az éhség teljes intoleranciája. Anyára villámcsapásként tör rá az éhség, de nem remegés, gyomorkorgás, vagy vércukorleesés formájában, sokkal inkább türelmetlenségként. Úgyhogy anyát mostanában éheztetni nem a legjobb életbiztosítás…
De ami a leginkább elviselhetetlen, és ami miatt anya még sírt is, az az, hogy éjjel egyáltalán nem tud aludni, ugyanis a ház összes ágyát és fekvő alkalmatosságát végigpróbálva rá kellett döbbennie, hogy egyszerűen semmin nem tud kényelmesen aludni.
Az öt percenkénti forgolódás, az állandó felébredés, aztán a fél éjszakás virrasztás két nap alatt kikészítették édes szülémet, aminek aztán hirtelen ötlettől vezérelt, de megalapozott matracvásárlás lett a vége. 3-5 nap múlva fogják kiszállítani, és anya kiszámolta, hogy addigra már lassan 7 hetes leszek, talán addigra már megjelennek a kis végtagbimbóim is, de legalább már emberibb fejem lesz.
Anya közben arra is gondolt, hogy ha ez a terhes állapot fog folytatódni még 8 hónapon keresztül, akkor amint kinövöm a pelusos korszakomat, jól el fog seggelni. Mintha bizony én tehetnék róla. Ő akarta :).
Ja, anya közben olvasott egy cikket, hogy törvénymódosításban fogják a kispapák érdekeit is védeni – hogy hogyan, az még mindenki előtt homályos-, és a törvényben a terhesség szót mindenhol lecserélik majd a várandósság kifejezésre.
Anya morcosan dörmögött az orra alatt: Napersze, férfiak döntenek megint… Miért nem kérdezitek meg anyátokat, hogy terhesnek érezte-e magát, vagy a tündérmesébe illő várandósság szóval írta volna le inkább a gyerekvárást? Én az elsőre szavazok!
A jövő hétre anya betervezte egyrészt, hogy 12 órákat fog aludni az új memóriahabos matracon, illetve utánajár, hogy milyen szülész-nőgyógyász felhozatal van a vidéken.
Amit anya nagyon utál – többek között -, az az, hogy a terhesség alatt vizsgálatról-vizsgálatra, orvostól-orvosig, intézményből-intézménybe kell járkálni, még akkor is, ha azt semmi nem indokolja. Bár mindenki úgy tartja, hogy a terhesség nem betegség, hanem állapot, de érdekes módon az egészségügyi protokoll nem ezt támasztja alá.
De erről majd jövő héten, most megyek tovább fejlődni, növesztenem kell magamat :).
A Baba
Utolsó kommentek